Véletlennek és egy vesekőnek köszönhető az, hogy kiderült: petefészekrákom van. Ami utólagosan mondható egyetlen tünetnek: pusztító állandó kimerültség. Annyira fáradt voltam a munkanapok végére, hogy hazafelé a villamosmegállóban már szédültem. Húzó szédülés, a padló felé. Arra gondoltam: ha rosszul leszek, akkor legalább bevisz a mentő kórházba és kivizsgálják, mi okozza a szűnni nem akaró kimerültséget. Utólag azt mondom, nem lett volna ott semmi feltárás, kinek jutott volna eszébe, hogy hasi UH-t készítsen és lekérjen tumormarkereket.
Azonban mivel egy borongós őszi hajnalban irgalmatlan hasi görcsre ébredtem, kicsit kalandos (milyen lenne a magyar egészségügy) módon eljutottam urológiára és ultrahangra is, ahol két szakember egymástól függetlenül a lelkemre kötötte, hogy menjek el nőgyógyászhoz. Elmentem, ahol a doktor 87%-os valószínűséggel rosszindulatúnak minősítette a fellelt petefészektumort (ekkor a neve még borderline tumor volt, a halvány esély, hogy nem rosszindulatú). Soron kívüli (ami itt magánegészségügyit jelent) CT vizsgálatra került sor, 96.000 forintnyi aprópénzért. Ez igazolta azt a bizonyos 97%-ot, áttéttel a hashártyára.
Felgyorsítva az eseményeket január 17-én volt egy feltáró hasi műtétem, ahol eltávolításra került az összes női szervem (petefészkek, petevezetők, méh, méhnyak, extraként a hashártyát is kihámozták belőlem). Ezt követte 6 hét felgyógyulási idő (varratszedéssel), ami alatt szembesültem azzal, hogy márciusban kezdődik a kemoterápia. Teljes döbbenet**. Abban éltem, annyira jól sikerült a műtét, hogy nem szükséges kemoterápia, és egyszerűen csak visszatérek a munkába, az életembe.
A szövettan is igazolta a rosszindulatú betegséget; szerencsére a belső szervekre nem képzett áttétet; de így is 3C besorolást kaptam.
*helyette a kép a mályva, mivel a hazai nőgyógyászati betegségek jelképe ez a virág. Lásd: Mályvavirág Alapítvány.
**erről későbbi bejegyzésben fogok írni, lásd Hullámvasút.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése