Mi ez a blog?

4-5 elhalt blog után (1 maradt meg régi tartalmában, ami egy olvasói blog néhány klassz bejegyzéssel) szeretnék újra írni.

• unalomból
• miért ne?
• önterápiás céllal
• részben könyves blogként
• betegségeimről

 Vagyok...

• mindenekelőtt ember és nő
• valakinek a gyereke, testvére, jóbarátja, munkatársa, ismerőse, ellensége
• gyógyulóban levő tumoros beteg
• ...

Miközben kaptam a kemoterápiákat, összeírtam mit szeretnék megtenni, amikor a 6. körnek is vége. Aztán valahogy elsikkadt ez; nem volt varázsütés az utolsó kezelést követően, nem jött a tündérkeresztanyám, hogy önfeledten boldoggá tegyen a nehézségek után. Hanem: maradt a depresszió és a fáradékonyság. Mondom, gyógyulófélben levő tumoros beteg vagyok.

Íme a listám:

• ölelések: kevesebb mint reméltem
• helyek, ahova szeretnék eljutni: tengerpartra, Innsbruckba a testvéremhez, Bükkszentkeresztre (ez megvalósult), Piszkéstetőre, Jeli Arborétumba, szentendrei Skanzenba, társásjáték klubokba, jazz és komolyzenei koncertekre (volt már és remélhetőleg folytatódik)
• felkeresni tesóimat: megtörtént, húgom be is előzött engem
• felkeresni és bocsánatot kérni néhány régi barátomtól
• Boribon bábjáték megtekintése színházban: ezt a konkrét ajánlás miatt emelem ki
• 12 szék című félbehagyott regény elolvasása
• salsa órára járni munkatársakkal: ezt elvetettük, helyette van: heti egy edzés
• fogorvoshoz menni: ez megtörtént, négy fogtömés, egy új sín, fogkőleszedés
• sokat nevetni: ezt egyelőre nem engedi az idegrendszerem, hiába az antidepresszánsok tömkelege (mondhatom, 4 féle)
• biciklizés: ez egyelőre elmarad fizikai erőnlét híján
• megünnepelni a munkahelyi sikereket: ez még nem kezdődött el
• elmenni SE GSI-s eseményre (Karácsony lehetne ez, ha kapok meghívást)

Nem nagy dolgok, reális célok egy megváltozott élethelyzetben.